Amikor az ember életmódot vált, két dolgot hall rendszeresen: „az a kicsi semmit nem jelent”, vagy hogy „minden apróság számít”! Tisztázzuk végre, mikor melyik érvényes!

Gondolom neked sem ismeretlenek az állítások, miszerint „apránként, lépésről lépésre kell változtatni”, „egy kocka csoki még nem a világ”, vagy pont hogy „az önmagában semmit nem ér, ha vacsorára keveset eszel”, „fél óra mozgás olyan, mintha nem is történt volna semmi”. Rendszeresen felmerülő kérdés, hogy a kicsi mennyire és mikor számít, már ha számít egyáltalán.

Számít, persze, de főleg akkor, amikor a sok kicsiből lesz egy nagyobb, több, hangsúlyosabb. Vegyük sorra!

Potyakalóriák tekintetében számít a kicsi, de nem az teszi tönkre a diétád

A fogyás, ha végtelenül leegyszerűsítjük, egy egyszerű matematikai feladvány: kevesebb kalóriát kell bevinni a szervezetbe, mint amennyit az használ, és csökkenni fog a súlya. Az, hogy kinek mennyi kalóriabevitel szükséges a stagnáláshoz, egyénenként eltérő, de minden esetben, ha a fogyás a cél, a módszer, hogy valahogy kevesebb kalória kerüljön be a szervezetbe, vagy többet hasznosítson a testünk.

A kicsik, önmagukban ártatlanok, egyetlen nap azonban egy egész étkezésre valót össze lehet gyűjteni belőlük. Ha a reggeli és a délutáni kávét bő tejjel iszod, nasinak csak két kocka csokit eszel, este pedig megiszol egyetlen pohár bort, már egy rendes étkezésnél tartasz kalóriaszámban. Nem baj, ha tejjel szereted a kávét, az sem, ha jól esik néha egy pohár bor, vagy ha megkívánod az édességet, csak tudd, hogy egy napra legfeljebb egyetlen potyakalóriát tartalmazó étel vagy ital jusson.

Minden meg nem evett falat egy sikertörténet!

Tagadhatatlanul jó élmény, amikor sikerül megállni a felesleges evést, de ez önmagában nem megoldás, ráadásul könnyű átesni a ló túloldalára. Az, hogy fél napig éhezel, utána pedig egyszerre falod be a napi adagot – még ha matematikailag rendben is van – nem egészséges, és pont nem segít az életmódod javításában. Nehezebb dolga lesz a testednek, hogy megeméssze a nagy adagot, ráadásul, ha nap végére ütemezed a falást, az alvásminőséged is romlani fog.

Sőt, azt gondolom, hogy akinek kifejezetten nagy a súlyfeleslege, ameddig össze nem szűkül a gyomra, nem áll át az egészséges ételekre, kifejezetten érdemes is a kedvenc csemegéiből néha enni egy keveset – különben olyannyira kiéhezik rájuk, hogy elkerülhetetlen lesz a falásroham. Az általam fogyasztott Smart-food ételek pl. kifejezetten úgy állnak össze, hogy mindig tartalmaznak édességet, ezért ezt fogyasztva csökken a csoki utáni sóvárgásom (főleg amikor a fogások tartalmaznak étcsokit).

Elég a 20 guggolás vagy sem?

Ha egy éve legfeljebb a sarki boltba sétáltál le, oda is hetente maximum egyszer, akkor persze, hogy elég a rendszeres, kevés mozgás. Nem érdemes egyből sokórás, súlyzós edzésekkel kezdened a formába lendülést, eleinte szoknia kell a testednek, hogy használva van, újra kell építeni a hosszú tétlenség miatt leamortizálódott izmokat, amelyek a nem kis súlyt tudják mozgatni. Eleinte, ha naponta keveset mozogsz, bevezetsz egy 10-15 perces tornát, már sokat segít. Ha a tested és a lelked is belelendült, természetesen érdemes újabb „kicsikkel” növelni az addigi adagot.

A kicsik igenis számítanak, de nem érdemes nekik túl nagy jelentőséget tulajdonítani. A kulcs a kiegyensúlyozottság, a fokozatosság és az önuralom – legyen szó arról, hogy ne váljunk nihilistává, de ne is akarjunk mindent kapásból elérni.