Kövér vagyok, dagadt, egy szőke parókás pacahal, piros körmökkel, fekete ruhában, bánatos kék szemmel. Ez vagyok, legalábbis most. Változni akarok. Nem holnap, nem tegnapelőtt, most, lassan, lépésről lépésre. Elegem van abból, hogy dagadtan vagyok a világ ellen, a cél, hogy emberként élhessek, a világban benne, és ennyi.