Mentális csapdahelyzet, amikor a kövérség-tudat állapotból a személyiségünk alapjává válik. Változtatni kell, ha le akarunk fogyni, de hogyan? Én sem tudom, csak próbálkozom. 

Ki vagyok én, milyen ember vagyok én?

Hangozhatna el a filozófiai kérdés.

A válaszok sablonosak: van egy vezetéknevem az apám után, egy keresztnevem, amit az anyám választott. Élek egy városban, ahova születtem, egy országban, ahol felnőttem, egy kontinensen, amivel nincs sok érdemi kapcsolatom. Hinni nem sok mindenben hiszek, ennél kevesebb már csak a világról való tudásom. Szőke, hosszú hajú vagyok, láthatatlan szemöldökkel, néha fakó, máskor világító kék szemmel. A bőröm túlérzékeny, fehér alapon szeplős, csupahibás. A testem arányosan kövér. A körmöm olykor elegánsan pirosra lakkozott, de arra is van példa, hogy törött-rágott.

Aztán ott vannak azok a válaszok, amik inkább érdekesek: érzelmes vagyok, tudálékos, gyors gondolkodású, kiforrott ízlésű. Szenvedélyesből leszek egy pillanat alatt távolságtartó és rideg. A hangom elvékonyul, ha dühbe jövök, mélyül, ha nagyon figyelek, nevetős, amikor hazudok. Szinte sosem érdekel, ami az orrom előtt van, csak ami mögötte lehet, ahelyett lehetne ott, vagy amivé válhatna.

Ez mind lehetnék, vagyok is, de ha nem erőltetem a blogoláshoz szükséges karakterszámot, letudnám annyival: mértékkel humoros, közepesen értelmes, rettenetesen dagadt. De nem is, mert ez csak a dramaturgiailag alakított felsorolás, a valódi sorrend így jönne: rettenetesen dagadt, közepesen értelmes, mértékkel humoros. Ez a legpontosabb.

Kövérség, mint én-alap

Az, hogy milyen alapvető tulajdonságokkal, jelzőkkel határozzuk meg magunkat, mutatja és befolyásolja, hogyan gondolkodunk magunkról.

Figyeld meg magad, te mi alapján határozod meg, hogy ki vagy mi vagy! Ember vagy nő/férfi? Magyar vagy európai? Keresztény vagy nem hívő? Telekomos vagy call centeres? Kövér vagy ronda? Amilyen jelzőket, szavakat, meghatározásokat használsz, azok mennyire szólnak ténylegesen rólad, a személyedről, vagy mennyire szólnak az általad a társadalomban reprezentált egy főről? Jó rágódást…

Az van, hogy hiába csapatom a funkcionálisan hibátlan decathlonos súlyzós edzéseket, eszem a finom és egészséges Smart-food ételeket, tatarozom a látványom (és illatom) a Rituals krémeivel, nagyon lassan, kis eredmények szivárognak, alig tudok fogyni. Sokszor hibázom (eszem mást is), de életemben először már vagy fél éve rendszeresen próbálkozom, keményebben, mint valaha.

Arra jutottam, hogy ennek – a sok boncolgatásra váró, bonyolult mellett – egy egészen logikus, kézenfekvő oka is lehet: kövérként gondolkodom magamról, ezzel pedig fejben lekorlátozom a változás lehetőségét. Még alvás alatt, az álmaimban is kövér vagyok, ott is nehézkesen mozgok.

Eszembe nem jutna a kedvenc számomat meghallva táncra perdülni, vagy örömmel – és nem lelkifurdalással – megenni valamit, ami finom. A kövérségem határoz meg mindent, ami a fejemen átvillan.

Mit tenne valaki, aki tesz erre magasról?

Ez a legújabb kedvenc kérdésem magam felé. Akit nem érdekel a súlya, mit csinálna? Felmászna az amúgy nem rozoga létrára. Jól esne neki az étel, utána pedig el is felejtené, hogy jól esett. Foglalkozna olyan dolgokkal, amiknek értelmük is van. Talán. Nem tudom, kipróbálom. 

Most ott tartok, hogy igyekszem holisztikusan gondolkodni, és megvárni, ezekből a gondolatfolyamokból mi az, ami megmarad, ami rendszeresen felbukkan.

Ki tudja, talán az vagyok igazából én. Vagy inkább az is én vagyok.

Majd elmesélem, mire jutottam.