Az van, hogy egy rakás sztereotípia keseríti meg a kövérek és a velük kapcsolatban állók életét, amelyek vagy falsok, vagy rossz beidegződések. Rendre felbukkannak egy olyanfajta partra vetett, parókás pacahal életében, amilyen én is vagyok, ezért is munkálkodom azon, hogy mások az én példámból okulhassanak. Vagy azért, mert hasonló cipőben járnak, vagy mert kezelni akarják az elhízott barátjukat, barátnőjüket, gyermeküket, szeretőjüket, akárkit. 

Az egyik vesszőparipám, hogy a túlevés is egyfajta kényszerbetegség, nagyon sok párhuzam vonható pl. az alkoholizmus és közte. Ebből kifolyólag hasonló a "kilábalási folyamat", hasonló az eredete és a mögötte húzódó pszichológiai folyamatok. Nem vagyok szakember - ejj, ez gyorsan le fog esni, ha az írásaimat olvasod -, de sokat dolgozomon magamon, járok terápiába, olvasok szakirodalmat, beszélgetek olyanokkal, akiknek az evés stresszforrás. Ezeket a tapasztalatokat gyűjtöm csokorba - hogy ami ma evidencia, az holnap már józan logika mentén megcáfolható gondolat lehessen. 

Így akár már elkerülhető lesz, hogy a kövér ismerősödnek az egyik kedvenc mondatomat kimondd: „Én megértelek, de figyelj, csak annyi a dolgod, hogy próbálj ne enni annyit, mint eddig.”  Annyi bajom van ezzel a kijelentéssel, hogy írtam róla egy novellát. 

A szorongás, mint valamennyi szenvedélybetegségbe menekülő ember legfőbb motivátora, túlevőként az én életemre is rányomja a bélyegét. Ha félek, ha dühös vagyok, ha megijedek, ha szomorú vagyok, ha csalódok, akkor eszem, eszem és eszem. Erről olvasni nem lehet valami kellemes, de hasznos lehet tudnod, hogy mi mindent takarhat az igénytelennek bélyegzett, elhízott külső. 

Kézenfekvő a gondolat, hogy komoly erőfeszítés árán önszabályozással szabjak gátat ennek a visszatetsző, ön- és szeretteim jóérzését egyidejűleg pusztító szokásnak. A kérdés az, hogy az így megszerzett kontroll segít vagy rombol, ha a testemre gyakorolt hatásokon túl, a mentális épségemet is szem előtt tartom. 

Amikor végre túllendülök a sztereotípiákon, félrevezető tanácsokon, tudatosan képes leszek felismerni a rossz beidegződéseket, és tenni ellenük, még mindig ott vannak a népi hiedelem szintjén álló visszás fogyókúrás szokások, amelyeket le kell gyűrni. 

Nem lesz diadalmenet, de folytatom a munkát!